Valami teljesen új, ami szakít a régi koncepcióval, zeneileg, gasztronómiailag és mindez nem reklámszöveg. De nem ám. Ez a SzimPlatz.
A B színpad a Szent György napok történetében néha túlzottan is sokszínűre sikeredett. A megnevezés is gyanús szóval ideje volt szakítani vele. A városnapok mindenkié elv mellett új színeket, új ízeket becsempészni a fesztiváli forgatagba kihívás. A Szimpla romkocsmából kipattant ötlet egyszerű: az amúgy is színes program alternatív zenei része mellé az egyre népszerűbb street food felhozatalt becsatolni, illetve a kézműves sörkészítőket is bemutatni.
Fincsi muzsika, sör és étel. Innen nehéz lesz mellé nyúlni, annyi biztos: a SzimPlatzon tényleg minden nap akad valami olyan fellépő, akik, vagy akik önmagukban is érdekesek lennének. Rétegrendezvényként talán elvesznének a felhozatalban, de így olyanokhoz is eljutnak, akik a Sugás áruház előtt csupán átsétálnak.
Ami a street foodot, azaz sima, gyorsan fogyasztható, de igényes utcai eledelt illeti, sokak számára okozott pozitív csalódást. Persze van, aki elbátortalanodik az áraktól, aztán utána számolva rájön, hogy a vásárban biza, mindennek vásári ár van és nincsnek nagy különbségek a hagyományos miccses ebéd és a mediumra sütött angus marha húsa közt. Azaz vannak: ízben, hisz növendékhúst kevesen készítenek. A különböző burgeresek is izgalmat keltenek: rendszerint ők is prémium anyagokból dolgoznak, sok hozzáértéssel. És az édességesek: palacsinták, kürtőskalácsfélék, egyéb tészták mindenféle töltelékkel. Aki édesszájú, az bizonyára leragad valamelyik édességes busz előtt. A merészebbek rákos, kagylós, tenger gyümölcsből, vagy éppen polipból készült ételekkel kísérleteznek, az érdeklődés azonban a görög gyrososnál hág csúcsra, ott valahogy mindig sor van.
A zene és az étel meg van oldva, jöhet a városnapok elengedhetetlen kelléke: a sör. A kézműves sörök az ínyenceket célozzák. Jogosan. Ezekben az ipari érlelésserkentő enzimek nincsnek jelen, az ízek annál inkább. Az India Pale Ale (IPA) lassan mindenkinél alapkövetelmény: trendi, viszont jogosan az. A brit sörkészítés erősen jelen van a felhozatalban: van red ale, ami pohárban inkább barnás árnyalatot produkál, mint vörösest, meg stout, a krémes barnás sör, de van itt azért a belga blanché, azaz fehér sör, ami kicsit lágyabb, mint a cseh pilzeniek, kevésbbé buborékos, de illatában, ízében, a komlótól furcsamód citrusos, bodzás.
A hangulat? Jó. Egyértelműen. Persze van, aki egy zacskóból kapja elő a legolcsóbb PET palackos sört és arra bulizik, gyerekkel a nyakában, van, aki a telefonja képernyőjéről figyeli a koncerteket, de azok is vannak sokan, akik buliznak a sötétség leple alatt. Ha ez egy tartósabb sorozat első kiadása, akkor a SzimPlatz fogalommá válhat.