Pénteki napom a Szent György Napokon


Tegnap végigpásztáztam a városban zajló események sorát. Számtalan programot kiszemeltem magamnak, amin részt szerettem volna venni. Részben sikerült is. Bár másfél órát a kézműves vásár egész könnyedén elvett tőlem, s akármennyire próbáltam ellenállni a hátizsákok, övtáskák és kalapok tömkelegének, csak részben sikerült. Elvesztem a színek kavalkádjában, a levendula aromájában, miközben a hímzett, szőtt, fonott különlegességek is magukkal ragadtak.

A Kultúrkert felé vettem az irányt, hogy egy pohár bor társaságában elvonuljak a város nyüzsgéséből, és elcsendesíthessem gondolataim a Jazz dallamában. Az ifjúsági udvar azonban beszippantott. Épp a Saint George’s Got Talent zajlott, ahol két fiatal beatbox-tehetségre füleltem fel. Beszaladtam. A végét épp, hogy elkaptam, de igyekeztem tetszésem kifejezni egy nem túl nőies gesztussal, így aztán füttyentettem egyet, tenyerem összeütöttem párszor és szaladtam is át a szomszédos Múzeumkertbe. A távolból kiszúrtam a baráti kört: családostól, kutyástól, széles mosollyal az arcukon nekem integettek.

Családi hangulat volt a levegőben: A gyerekek hömpölyögtek le a színpaddal szembeni dombról, vagy épp a színpad előtt szaladgáltak. A háttérben a boros poharak koccanását hallottam.

Ahogy az est lenyugodott, már csak fülemnek üdülést okozó zenét próbáltam követni. A SzimPlatz-ig  vezető úton élő szobor produkciókkal találkoztam, a tánc különböző műfajaival szembesültem, és több színészi és zenei produkciók sora fogadott akárhová néztem. A SzimPlatzon fellépő Prezeng zenéjét a színpad körüli komikus improvizációs performansz tette színesebbé. Ez a hely is felfrissített.

Aztán a távólból felcsendült a 30Y egy kedves dala szólt a Főszínpadról, ami gyerekkori emlékeim idézte fel. Futok is tovább, ezzel még muszáj megtáncoltassam a lelkem. Estére már fogalmam sincs hol leszek, nem szeretném tervekhez kötni ezt a hétvégét. Mert a váratlanok csalták a legnagyobb mosolyt az arcomra.