Pénteki esődal a főszínpadon


Úgy elérzékenyültem – mondja a barnaszemű lány, és a színpad felé pislog. A Bagossy Brothers Company lehet a hibás a pénteki esőért. És tudják mit? Ehhez a koncerthez kellett az eső. Van olyan zene, ami megkívánja…

Áthangszerelve, unplugged és szimfonikus határán mozogva adja elő ismert slágereit a zenekar. Komoly utat jártak be Bagossyék, pedig mintha egész rövid idő telt volna el azóta, hogy a zenéjüket még csak a közönséget ízlelgetve az Ifjúsági Színpadon tolták, majd pikk-pakk, komoly menedzsment és következetes munka, munka és még több munka, most pedig már headlinerek jobb fesztiválokon.

Komoly rajongótáboruk van, amire izomból rá is dolgoztak: olyan muzsikát szerezni, amely bemászik a közönség fülébe, kihívás. Ezt fenntartani pedig még inkább…

Az aktuális, lágyabbra hangszerelt, fülbemászóbb produkció pedig olyan értelemben kihívás, hogy a zene által kissé újraértelmezi a dalszövegeket. Furcsa úgy hallgatni Bagossyékat, hogy az Add vissza a játékom nem robban,  a Nap felé Coldplaybe csúszik és kiderül, hogy jól áll nekik a Coldplay feldolgozás is.

Ráadásul tényleg van érzelem ebben a produkcióban, ami vizuálisan is ütősre kerekedett: a színes, játékos, szinte lányos vizuális kíséret alátámasztja a zenét, amely hangzásában ezúttal eltávolodik a rockos világtól és átmegy valami mélyebbe.

Az eső talál ehhez a hangulathoz, az ernyők, mint megannyi színes gomba nőnek ki a közönségből. Sepsiszentgyörgy főtere alaposan megtelt, érzi ezt a zenekar is, és ami élmény lehet számukra, hogy ez hallatszik is: több ezren éneklik a slágereket, ráérősen.

Pénteken javarészt a „helyi erőké”a színpad. Bagossyék előtt a Térerő zenekar lép fel: úgy tűnik, hogy a Kátai Judit hangja által meghatározott zenekar jó irányban tapogatózik, hiszen rövid idő alatt komoly rajongótáborra tettek szert. A zeneipar mintha megfeledkezett volna az utóbbi időben arról, hogy néha a tartalomcentrikus muzsikára is van igény: a Térerősök azonban nem, jó ideje érik bennük néhány csokor gondolat, amelyet szövegbe, dallamba formálnak.

A korai kezdés dacára, illetve annak ellenére, hogy a csapat viszonylag ismeretlen, igencsak szépszámú közönség van jelen. Látszik, ők a zenére kíváncsiak: nincs kezükben sem ital, sem a lacikonyhák finomságai. Hosszú a Térerősök koncertje, de gyerekek és szülők egyaránt türelmesen fülelnek: érezni, hogy ebből a csapatból sikertörténet lehet.

A Guess Who-ra kicserélődik a közönség: a román hip-hop meghatározó alakjáról beszélünk, komoly rajongótábora van – a közönségben magyarok is szép számmal akadnak. A koncertre nem lehet panasz, érezni, hogy rutinos fellépőről van szó.

A 30Y önmagában név. Persze ahhoz képest kevesebben vannak, hiszen amit Beck Zoliék művelnek, az szigorúan rétegzene, de abból a valódi.   Ha pólusokat kellene meghatározni, akkor éppenséggel ez a koncert ellentéte annak, amit Bagossyék mutattak: itt fellángolt a színpad, a közönség robbant, itt már a vétek határát súrolta, ha valaki nem mozdult. Ez olyan, mint egy jó házibuli – kiáltja valaki, aki nyilván nem az első sörénél tart, mert megrohamozza a színpad előtti korlátot és onnan énekel együtt a csapattal, poharát magasra emelve…

Talán túl hamar alszanak ki a főszínpad fényei. Bár ez valószínűleg a világ minden színpadjára érvényes, ahol jó koncert ér véget. A közönség oszlik, tanakodik, hogy merre menjen. Van, aki taxira vadászik, van, aki még megnézni a későesti bulikat… Szerencsére szombat következik. Jön a folyatás, a Teddy Queen, Freddie, Ricchi e Poveri és a Holograf…