Tud egy speciális igénnyel élő ember a szó jó értelmében szórakoztató lenni? Azok számára, akik nem találkoztak színpadon fogyatékkal élő fellépőkkel milyen élmény az első alkalom?
Fontos kérdések ezek, amelyekre az Outsider Music Fest a szombati napon a Közösségi színpadon rámutatott. Ne essék félreértés, nem csupán az Outsideré volt a színpad, sok feltörekvő helyi előadó mutatta meg, hogy mit is tud. Az Outsider Music Fest, amely lényegében a társadalomba kevésbé integrálódott fogyatékkal élő fellépőket tömöríti, azért lényegesen keményebb dió.
A Diakónia Keresztény Alapítvány nevével fémjelzett eseménynek az a célja, hogy közelebb hozza azokat, akik nem tudnak nagyon mit kezdeni a fogyatékkal élőkkel és magukat a különböző testi, lelki, netalán mindkét problémával küzdő embereket.
A közönségben alapjában két féle viszonyulás tapasztalható: van, aki őszinte és mély sajnálattal tekint a fellépőkre, legyen szó zenés, vagy táncos produkcióról. Sokkal kevesebben, de vannak, akik derűsen nézik, hogy ezek az igencsak változatos korú fellépők mit tudnak. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, a második csoportnak szerencsésebb a látásmódja. Makkai Péter, aki legalább nyolc éve szervezi ezt a minifesztivált maga is derűsen nyilatkozik: évek óta következetesen vallja, hogy a fogyatékkal élőknek ugyanolyan helye van a világban, mint bárki másnak. És igaza van.
Ha a képességeink – legyen szó itt fogyatékkal élőkről vagy bárki másról – nem is egyformák, de tényleg van egy-egy dolog, amiben mindenki jó. Ez persze az Outsideres produkciókon is látszik: vannak piszokul rossz produkciók, de vannak olyanok is, akik lazán megbírnák a Főszínpadot. Erre egyébként Makkai tiszteletes utal is, és újfent igaza van. (A SzimPlatzon például a pénteki nap folyamán, olyan punk-rock koncertet csapott le a valamilyen fizikai, vagy lelki fogyatékkal élőket tömörítő HoPZ zenekar, hogy ing-gatya foszlott. Külön taps nekik, és akkor még nem is szóltunk a nemzetközi fesztiválokra járó holland és brit csapatokról.)
Egy dolgot érdemes lenne megtanulni ezektől az emberektől: azt a módot, ahogyan rengeteg szeretettel örvendeni tudnak. Nézze csak meg bárki az arcukat: igazán irigylésre méltó – még ha a megfogalmazás suta is.
A produkciókon látszik, hogy munka van mindenik mögött, ez a munka pedig jótékony. Emberi lényekként mind úgy vagyunk összerakva, hogy épít bennünket a megérdemelt elismerés: ezen készségeink fejlettségi szintje mit sem változtat.