Na, jó. A címbéli állítás nem állja meg a helyét: a Kultúrkert nem csendes. A jazz elég rendes hangerővel szól, a beszélgetés ehhez igazodva zajlik, de a Székely Nemzeti Múzeum udvara még mindig az egyik meghitt helyszíne a Szent György Napoknak.
Még az eső sem tesz nagyon keresztbe neki, pedig azért a padok eláznak. Most egy kicsit színesebb a helyszín felhozatala gasztronómiai szempontból, amit a borozgató, fülelő közönség igencsak élvez. Nincs az a fúziós jazz, ami egy jó kis száraz vörösborral, meg a smokerben 24 órán át bükkfafüstben puhára érő marhaoldalassal ne lenne jobb.
Élvezi a közönség rendesen a három összetevőt: itt vannak például a Sapientia tanárai, akik köszönés helyett egy győzelem jelet mutatnak, mert teli szájjal nem illik megszólalni, de akad építészekből, muzsikusokból álló társaság is, akik lazán a világgazdaságot elemzik, na meg a sajtot, mert biztosan fél évet ért, és milyen jól talál ehhez a cabernet-hez.
A helyszín előnye, hogy gyerekeket lehet hagyni szaladgálni: nincsenek közel aszfaltozott részek és a zárt térben el sem vesznek, ez a burok jól védi őket.
Lehet ezt a műfajt párosan, vagy egyedül is művelni, az ember behunyt szemmel hátradőlhet egy fának, és engedheti a muzsikát, hadd dolgozzon a lélekben, vagy bólogathat átérzően, vagy ha éppen hideg van, a didergést enyhítendő kis karcosságtól mentes pálinkát legurítva hümmöghet.
A borfogyasztás elve jó műfaj, jazzel, folkkal fűszerezve pedig még színesebb: az eszmefuttatások, észosztások hasonlóan lazák, néha pikírtebbek, máskor élcesebbek, vagy szociálisan érzékenyebbek.
Következtetés? Egyértelmű: aki szereti a felsoroltakat, látogasson el a helyszínre. A zenei felhozatal elérhető a szentgyorgynapok.ro honlapon…