Udvaros Dorottya színpadi jelenléte meghatározó és ez nem csupán a Kossuth-díjra váltott színházi munkásságára, hanem az egyre komolyabban gondolt zenei karrierjére is érvényes. Sepsiszentgyörgyön, a városnapok keretében albumízelítőt élhettünk át.
Okosan, átgondoltan szerkesztett zenei élmény a 2015-ös Majdnem valaki című lemezre erőteljesen támaszkodó koncert. A nyitás a 21. század című dallal történik: itt semmi sem véletlen, hiszen egy koncert hangulatát, a művészek irányvonalát határozza meg a rajt. Cogito ergo sum, gondolkodom, tehát vagyok – énekli Udvaros a francia filozófus, René Descartes alapigazsággá alakult tézisét, Bereményi Géza tolmácsolásában.
Bereményi Géza, akiről szinte fölösleges leírni, neve összefonódott Cseh Tamás munkásságával, nincs jelen a koncerten – fizikailag. De a sorai jelen vannak, a szöveg szerkezete pedig gyakran idézi Cseh Tamást, mintha ő is ott állna a takarásban, kezében gitárral, várva, hogy Udvaros Dorottya mellé lépjen a reflektorfénybe.
Udvaros zenekarában van cselló, szintetizátor, basszus- és szárazgitár, és a Tamási Áron Színház nagytermét dübörgésével könnyedén kitöltő dob. Ez már a gitárt pengető dalszerző, Hrutka Róbert munkája. Bereményi és Hrutka is erőteljes jelet hagynak a produkción, előbbinek lágy cinizmusa, kritikus szemlélete, az utóbbinak popzenei vénája meghatározó.
Hrutka egyike azon zeneszerzőknek, akik félelmetes érzékkel készítenek slágereket, sok-sok éve természetesen mozog a színpadok, film set-ek világában (legutóbb a Kincsem betétdalai fakadtak gitárjából).
Ebben a tartalmi környezetben Udvaros Dorottya is hangszerré válik, egyéniségéhez talál Bereményi és Hrutka kifejezésmódja: amit kapunk az lényegében popzene, érett, középkorú popzene, swingesen, jazzesen szóló muzsika, amely hiánycikk az egy kaptafára dolgozó producerek világában. Persze van azért boogie bőven az alkotókban, valószínűleg a Cseh Tamásos, néha LGT slágereket idéző hangzás, a témaválasztás okos döntések eredménye.
Udvaros Dorottya tűsarkúban, viszonylag egyszerű, de elegáns fellépő ruhában áll a közönség elé – megjelenésében is összefonódik a zenével. Közben mesél is a zene keletkezéséről, arról, ahogyan a budapesti társaságok egyik ismert alakját, Dixi-t megelevenítő dalt megmutatta neki Bereményi és Hrutka, mondván, hogy azt Cserhalmi Györgynek írták, ő pedig, némi szelíd erőszakoskodás után megszerezte a művet. Azt is elmeséli, hogy Hrutka Róberttel hogyan kezdődött az együttműködésük: „kiszúrta” magának egy koncert alkalmával, persze látatlanban, óvatosságból csupán egy dalt kért tőle „erre fel Robi hármat írt”. Tökéletes mennyiségű történetadagolást kapunk, felkonferálás gyanánt – a közönség pedig reagál, tapssal, az érzelmi töltet erősségével párhuzamosan erősödő tapssal.
Tartás van ebben a koncertélményben, rengeteg profizmussal megzabolázott érzelem – tökéletes zenei élmény a Szent György Napok nagy volumenű koncertsorozatának kiindulópontjára.
Zenés produkció csütörtökön is lesz a színházban, a Snaps Vocal Band 18 óra 30 perckor adja elő Swinging Snaps című műsorát. Csütörtökön este nyolctól a Főszínpadot a rétyi Kováts András ifjúsági fúvószenekar üzemeli be, és azzal kezdetét veszi a kültéri koncertsorozat.