Vasárnapi összefoglaló – Boldogság és napsütés


A Szent György Napok utolsó koncerteseményei újfent sok érdeklődött vonzottak a városközpontba. A főszínpadon a Lady and the Tramps rajtolt, őket Szikora Róbert követte, végül a német Alphaville csapott bele a lecsóba.

A Lady and the Tramps együttesnév kissé utalás is, a Lady is a tramp, azaz a hölgy csalfa jazz sztenderdre, amelyet Frank Sinatra tett híressé. A zenekar helybeli muzsikusokat vonultat fel, olyanokat, akiket számos produkcióból ismerhet a közönség. A Gáspár Csaba, Vitályos Lehel, Gáspár Álmos, Kertész János és Opra Monica frontemberből álló csapat Edith Piaftól, Joe Dassin, Dalida, Zaz dalain át, széles felhozatallal robbant, igencsak jókedvű, lazítós hangulatot teremtve, így az sem meglepő, hogy a közönség kedvet kapott a következő produkcióhoz: Szikora Róbert & R-Go nem csak gidákat, hanem hamisítatlan rock & roll fílinget is csempészett a városnapok felhozatalába.

A Hungária slágerek a magyar pop kultúrába olyan szinten beágyazódottak, hogy a Ciao Marina-t például azok is ismerik, akik a zenekar felbomlása után évtizedekkel születtek. Szikora karrierje során számtalanszor bizonyította, hogy a slágerek a kisujjában laknak. Az Ergo, R-Go és számos egyéb néven futó zenekar és zenei együttműködés olyan felhozatalt állít mögé, hogy egy egész esküvőt is végig tudna muzsikálni. Szikorával 2018-ban is jó zenélni minden jel szerint, hiszen csupa jó muzsikus kísérte, ugyanakkor a táncos lányok és a pálmafák is a színpad kellékeihez tartoznak: mintha újra a ‘50-es évek kaliforniai tengerpartján lennénk, csak éppen itt az óceánt Oltnak hívják, a tengerparti homokot pedig Sepsiszentgyörgy főterén találni. Hangulatban természetesen nem is volt hiány, a sztár hozta a show-t, pillanatok alatt öltözött át, majd újabb energiával robbant be a színpadra.

Hogy az Alphaville-ról a magyarok számára leginkább a Big In Japan félreénekelt változata a Bikicsunáj jut eszébe, arról alighanem a németországi zenekar nem tud semmit szerencséjére. Aki a televízióból ismert, lájtos, ’80-as évek szintipop formációjára számított, az igencsak meglepődött a produkción, mert az élő koncerten igencsak nagy tér jutott a progresszív rocknak. Ez tulajdonképp már a délelőtti hangolás során feltűnt – egyébként hangzásból az Alphaville magasra tette a lécet, talán a Szent György Napok történetben alig volt még olyan zenekar, amely ilyen minőségű hangzást tudott volna nyújtani: a színház épületéről fémesen visszapattanó hang, a gerjedési tendencia, a zajos középhangok mind-mind eltűntek. Kristálytiszta hangzás jellemzi őket, a németes precizitás itt is visszaköszön, akár a jól strukturált show-ban, amiben az is örömét lelte, aki kevés dalt ismert az együttestől. A Forever Young, a Big in Japan mellett a Sounds like Melody és a Jerusalem is megszólalt. Sok mindent látott a Főtér, azonban arra aligha volt bárki is felkészülve, hogy a Forever young refrénjét székelyek, románok és romák egyaránt ismerik, sőt éneklik is.

A városünnep megkoronázása ezúttal is a tűzijáték volt, amely szó szerint színt vitt az éjszakába, sőt azt sem túlzás állítani, hogy bearanyozta azt.