Utcazene és látvány


Az utcazenei fesztivál lényege, hogy az előadók pár centire zenélnek a közönségtől, semmi hangosítás, semmi technika nélkül. Ezeken a rendezvényeken csak a művész, a hangszere, és a közönség van – ezáltal teremtődik meg mindkét félben egy emlékezetes pillanat. Nagy Krisztinával, az Erdélyi Szervező Iroda vezetőjével, az utcazene fesztivál szervezőjével a sajtóiroda önkéntesei készítettek interjút.

– Mi volt az utcazene fesztivál alapkoncepciója?

– Martinka János, a párom és egyben szervezőtársam, zenész Magyarországon. Ő kapott kedvet ehhez az egészhez. Sok utcazene fesztiválon megfordult, és igazából az ő fejéből pattant ki, hogy meg kellene próbálni itt, Sepsiszentgyörgyön is megszervezni egy ilyen rendezvényt. Úgy tudjuk, hogy Romániában mi voltunk az elsők, akik utcazene fesztivált rendeztünk. Három éve kerestek meg a Szent György Napok szervezői, hogy mi lenne, ha a rendezvény szerves részévé válna a városnapoknak.

– Az előző évekhez képest milyen változások lesznek idén a fesztiválon?

– A Szent György Napok főszervezőivel már két éve beszélünk arról, hogy jó lenne szemet gyönyörködtető produkciókat is meghívni, csak az az igazság, hogy nagyon nehéz az ilyen előadókat becserkészni. Az idén sikerült a CommandArte társulatot meggyőznöm arra, hogy jöjjenek el. Péntek este volt egy hatalmas sikerű tűzzsonglőr produkciójuk, de gólyalábaznak, illetve a társulat vezetője kutyával is bűvészkedik. Akrobatamutatványokkal is készültek, felépítették a hét méter magas bográcsállványukat, és onnan lógnak le selyemzsinórról illetve karikákról. Meghívtuk ugyanakkor a Soldiers Crew-t, akik úgy-e break-táncolnak egész nap a városban, szinte leállíthatatlanok, hihetetlen poénokat visznek bele a mutatványaikba, és úgy látom, hogy őket is nagyon jól fogadja a közönség. Tehát, ez már egy hatalmas újdonság, hogy nemcsak a zene, hanem a látványosság is szerepet kap. Európában az utcazene fesztiválok fellépőinek a 70%-a már nem muzsikus, hanem bohóctól elkezdve egészen az akrobatáig mindenki megtalálható közöttük.

– Minek köszönhető ez a váltás?

– Mindenképpen a látványnak. Szerintem az emberek nagy része sokallja már a zenét. Az utcazene fesztiválokon már a családias programokra törekszünk. A CommandArte társulat pénteki előadásán is minden korosztály megtalálható volt, de ha betettünk egy blues zenét, az inkább rétegezte a közönséget. Az utcazenészek nyilván egy stílust képviselnek, de az nem mindenkit érdekel, ami viszont látványos, ami show, arra mindenki megáll, a kisgyerektől egészen az idősekig.

– Ti melyik előadót tartjátok a legérdekesebbnek az idei fellépők közül?

– Személyes kedvencem kettő van. Az egyik mindenképpen a CommandArte társulat, hihetetlen alázat van bennük. A másik a Feri elesett produkció. Tamás, az előadó, seprűn játszik blues zenét, szó szerint seprűvel, és egy öngyújtóval húzza a húrokat. Így ő már nem csak zenei élményt nyújt, hanem a látványra is nagy hangsúlyt fektet, mivel művirággal van kidíszítve a „hangszere”. A bukaresti Barbarossa Samba Group már kétszer járt a városünnepen. Nyakukba akasztják a dobokat és felpezsdítik a várost. Tavalyelőtt is osztatlan sikert arattak. Igazából egy 30 fős csapat, de ide most csak kilencen jönnek. Itt vannak még a Huckleberry Guys is, akik professzionálisan játszanak autentikus blues zenét. Vagy ott a Drum Street Trio, akik a múlt század húszas éveibe repítenek vissza, mindegyik a szívünk csücske, ez az igazság. Ugyanakkor meg szeretném köszönni a három helyi zenekarnak, akik bevállalták, hogy bekapcsolódnak. Meglepőnek találtuk, hogy a helyi zenészek valamiért nagyon kevesen jelentkeztek

– Milyen újítások várhatóak a jövőre nézve?

– Idén először részesítettük előnyben a látványprodukciókat, és úgy gondoljuk, hogy ezen az úton kell továbbhaladnunk. Fő célunk a jövőre nézve, hogy minél több és minél minőségibb jellegű produkciókat hívjunk meg. Reméljük, hogy az anyagi keretünk majd megengedi, hogy egy-két nemzetközi sztárt is meghívhassunk a városnapokra.