Koszika and the Hotshos – Ébredni csak kellemesen


Aki nem találkozott még Koszikával, az minden bizonnyal módszeresen kerüli a nyári fesztiválokat, esküvőket és általában minden olyan helyet, ahol az ember szereti magát jól érezni. Koszika and the Hotshots = buli – mondaná egy középiskolai matektanár, amikor az axiómákhoz ér.

Tény ami tény, Koszika, azaz Koszorus Krisztina hangszíne is a bulit juttatja eszünkbe – persze lehet az előző 10-20 koncertjének hatására is. Az énekes minden esetre rendkívüli érzékkel válogatta össze azokat a dalokat, amelyek nemcsak a hangjához illenek, hanem bulit is lehet rájuk csapni rendesen.

Igaz ez abban a helyzetben is, amikor az adott dal nem kimondottan tempós, hanem inkább lassulós, táncolós: azt is kellemesen tudja előadni, inkább energikusan, mint sem elszomorítóan. Ez a dolog élőben talán még hangsúlyosabban jelenik meg: a színpadról valahogy lesugárzik a személyes energia. A zenekarra sem lehet panasz, hiszen Zonda Attila basszusos, László Cristina billentyűs és vokalista, Éltes Áron szaxis és Asztalos Zsolt dobos nem csak a HotShots címszó alatt bizonyítottak már.

A kezdetben csupán feldolgozásokból gazdálkodó Koszika már rég maga mögött hagyta a tribute fílinget, a csapat inkább újraértelmez dolgokat és persze vannak saját szerzemények is, amelyeket Koszika külön, vagy a csapattal együtt vett fel. A Cloesr, az #ezadal mellett kényelmesen megfér a Caro Emerald feldolgozás, a That Man, de Bruno Mars sem tiltakozna, ha Koszika hangján hallja meg egyiket a saját szerzeményeiből.

Kiss Bence