Hősidők újratöltve


Hogy Nagy-Britannia zenei nagyhatalom az kétségtelen. Az is igaz, hogy a hard rock is a szigetről indult el világhódító rifekkel portyázni, hogy aztán majdnem 50 évre rá még mindig tombolást gerjesszen, például a Nazareth-tel, a Szent György Napok keretében.

A szentgyörgyi koncerten sokan akadtak olyanok is, akik a Love Hurts, a Dream On, a Hair of the dog, Foghat, vagy a Where are you now-t dalokat sem ismerték. A Hair of the dog azért lett érdekes sokak számára, mert korábban a Guns ’n’ Roses dolgozta fel a Spaghetti incident albumán, A headliner zenekar már csak ilyen: nevével még azokat is vonzza, akik nem a műfaj megátalkodott rajongói. A kérdés minden esetben az, hogy a várakozásoknak eleget tudnak-e tenni.

A kérdés lényegében már a hangpróba során eldőlt, a beállás alatt is látszott a profizmus, illetve az eltelt idő hatása: aki a bakelit lemezekről ismert hangzást várta, egy kicsit csodálkozhatott, hiszen ez a hangzás inkább az utolsó nagylemez, az 1998-as Boogaloo hangzása.

A világ nem változott sokat a 90’ évek végétől, talán csak annyiban, hogy a közízlés közelebb került a rockos hangzáshoz, a szinte heavy metalos hangolás pedig jobban fekszik mint a legtöbb rockbanda által korábban finoman használt glam rockos, szoftos világ.

A Nazareth-et rendszerint angol zenekarnak titulálják, ők azonban skótok: amiről az énekes-frontember Dan McCafferty neve is kiválóan tanúskodik. Mc Cafferty hangja élőben nagyságrendekkel lenyűgözőbb, mint felvételről: a hangpróbán leginkább az Iron Maiden énekes Bruce Dickinson jutott eszünkbe róla és nem is véletlenül, hiszen a rekedtességben van valami nagyon is ismerős.

A csapat aktuális felállása 2002-ben alakult ki, a zenekari őstagok, Dan McCafferty énekes, Pete Agnew basszusos mellé megérkezett Lee Agnew dobos és Jimmy Murrison gitáros.

Az elmélet mellé jött az érzés is: aki szereti a hard műfajt, az egy kitűnően kihangosított, óramű pontossággal végigjátszott koncertet kapott. Aki ismerkedett a műfajjal, minden bizonyára rákeres a Nazareth felvételeire a későbbiekben, hiszen a zenekar tényleg apait, anyait beleadott ebbe a fellépésbe. A rock az köszöni jól van, él és virul!

Kiss Bence